Szerző: pbalu

2017. január 01-től új szabályozással bővül az élelmiszerlánc-törvény, mely szerint
Ha az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv eljárása idegenhonos inváziós fajt érint, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a természet védelméről szóló törvény idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos rendelkezéseit is alkalmazza.

Az EU-rendelet részletesen szabályozza az idegenhonos inváziós fajokkal szembeni fellépést, de fontosabbnak érzem a rendelet általános részének két pontját idézni:

„Az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében fontos, hogy a tagállamok jogsértés esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjanak ki, figyelembe véve a jogsértés természetét és súlyosságát, valamint a költségek megtérítésének elvét és a szennyező fizet elvét.”
„A tagállamok az e rendelet értelmében hozott intézkedések révén kötelezettségeket írhatnak elő az idegenhonos fajok tartóira, illetve felhasználóira, valamint az érintett földterület tulajdonosaira és bérlőire vonatkozóan.”

A természetvédelmi törvény szerint aki jogszabályban meghatározott, idegenhonos inváziós fajjal kapcsolatos előírásokat megszegi, – saját költségére – kötelezhető az idegenhonos inváziós faj betelepítésének vagy behurcolásának megakadályozására, visszaszorítására, elszigetelésére, kiirtására, fogságban tartott állományának teljes és végleges felszámolására, árukészletének megsemmisítésére, illetve a sérült ökológiai rendszerek helyreállítására.
Ha a jogszabályi előírásokat megszegő személy nem állapítható meg, a hatóság a terület tulajdonosát, használóját vagy vagyonkezelőjét kötelezheti a fenti intézkedések megtételére. A terület tulajdonosa, használója vagy vagyonkezelője a kötelezettség alól mentesül, ha az idegenhonos inváziós faj behurcolása, telepítése neki nem felróható és a tevékenysége során kellő gondossággal járt el.
Ha a kötelezett a kötelezettségét felszólítás ellenére sem teljesíti, a hatóság elvégzi vagy elvégezteti fenti intézkedéseket és a költségek tizenöt napon belüli megtérítésére kötelezi a mulasztót (a továbbiakban: idegenhonos inváziós faj elleni közérdekű védekezés). Az elvégzett tevékenységek költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.

A módosítás összességében azt jelenti, hogy 2017. január 01-től az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv is jogosult azon cselekmények elvégzésére, amelyek eddig a természetvédelmi hatóság hatáskörébe tartoztak.

1. Hamisított terméknek minősül az a termék, amelynek minőségmegőrzési, fogyaszthatósági, illetve felhasználhatósági idejét jogellenesen meghosszabbították.

E vonatkozásban tisztázni kell a fenti fogalmakat:

A minőségmegőrzési idő az az időpont, ameddig az élelmiszer megfelelő tárolás mellett megőrzi egyedi tulajdonságait. Általában a hosszabb ideig eltartható élelmiszerekkel kapcsolatban alkalmazzuk. A minőségmegőrzési idő eltelte nem jelenti azt, hogy a termék már nem fogyasztható.

A fogyaszthatósági idő azt az időpontot jelöli, mely után az adott élelmiszer már nem minősül biztonságosnak, azaz egészségre ártalmas vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan. Azoknál a mikrobiológiai szempontból gyorsan romlandó élelmiszereknél használjuk, amelyeknél a minőségmegőrzési időt követő fogyasztás veszélyt jelenthet az egészségre.

A felhasználhatósági idő valójában gyűjtőfogalom, amely a minőségmegőrzési és a fogyaszthatósági idő kategóriáit foglalja magában.

A hamisítás fogalmi feltétele a felhasználhatósági idő jogellenes meghosszabbítása.

2. Hamisított terméknek minősül az a termék, amelyet nem megengedett összetevő felhasználásával állítottak elő.

A nem megengedett összetevők köre annyira széles, hogy nem definiálható. Vannak jogszabályok által nevesítetten tiltott élelmiszer-összetevők, ilyen pl. a betain, a nangai dió és a jázminpakóca (Stevia rebaudiana) – némelyikük tiltottsága-engedélyezettsége változó –, de nyilvánvalóan képtelenség felsorolni mindazokat a természetes és mesterséges anyagokat, amelyek élelmezési célú felhasználása nem megengedett vagy nem megengedhető.

3. Hamisított terméknek minősül az a termék, amelynek átcímkézése vagy átcsomagolása jogsértő módon történt.

Emögött a kategória mögött bonyolult jogi szabályozás rejlik, amelynek legfontosabb eleme talán az, hogy az átcímkézés vagy átcsomagolás nem befolyásolhatja a termék eredeti állapotát.

Nyilvánvaló az is, hogy az új címke vagy csomagolás nem közölhet valótlan vagy megtévesztő adatot, illetve nem sértheti az esetleges szabadalmi oltalom vagy védjegy jogosultjának jogait.

4. Hamisított terméknek minősül az a termék, amelyet emberi fogyasztásra nem alkalmas anyagokból vagy termékekből állítottak elő emberi fogyasztás céljára.

5. Hamisított terméknek minősül az a termék, amelynek emberi fogyasztásra való alkalmatlanságát elfedik.

Tipikus esete ennek, amikor romlásnak indult húst sok sóval és fűszerrel keverve sütnek meg és adnak el.

6. Hamisított terméknek minősül az a termék, amelynek rendeltetésszerű használatát elfedik.

Jó példa lehet erre az, ha húsevő állatoknak szánt, de egyébként ember által is veszélytelenül fogyasztható tápot adnak el élelmiszerként vagy élelmiszerbe keverve.

7. Amelyet lényeges külső tulajdonságának jogellenes megváltoztatásával állítottak elő.

8. Hamisított terméknek minősül az a termék, melyet az előállításra kizárólagosan jogosult hozzájárulása nélkül állítottak elő.

Ez egyértelműen jogi alapú kategória, ami azt jelenti, hogy egy élelmiszerbiztonsági szempontból egyébként kifogástalan, sőt akár kiváló minőségű termék is lehet hamis.

9. Hamisított terméknek minősül az a termék, amelyet lényeges tulajdonságára vonatkozó félrevezető megjelöléssel hoztak forgalomba.

Ennek tipikus esete pl. a gyümölcslevek vagy lekvárok megtévesztő elnevezése, amikor a legdrágább vagy legkeresettebb gyümölcs-összetevő nevén árulják, holott például a meghatározó összetevője az alma vagy a tök.

De ebbe a kategóriába sorolható pl. az a készítmény, amit „diétás” megjelöléssel forgalmaznak tekintettel az esetleges 0% zsírtartalmára, ugyanakkor jelentősen magas a hozzáadott cukortartalma.

Az összes fenti kategória esetében fontos, hogy csak akkor beszélünk hamisított termékről, ha a fenti tevékenységeket gazdasági előny vagy haszonszerzés céljából végezték.

Ugyanakkor a törvény azt is előírja, hamisított termék előállítása, illetve forgalmazása tekintetében – amennyiben az ügyfél az ellenkezőjét nem bizonyítja – vélelmezni kell a gazdasági előnyre vagy haszonszerzésre irányuló célzatot.